Nagyon régóta érlelődik bennem egy lakásétterem ötlete. Tizenéve dolgozom szakácsként, és nagyjából már mindenféle konyhán dolgoztam, ami csak létezik. Apró halsütőben a Balaton-parton ugyanúgy, mint egy budapesti öt csillagos szálloda konyháján. De lakásétteremben eddig csak vendégként jártam Londonban, amikor egy ott dolgozó séf barátomat látogattam meg néhány éve. Akkor is lenyűgözött az intézmény nélküli intézmény. A vacsorán egy tucat idegen ült le egy kis nappaliban szépen megterített közös asztalhoz, és az első pillanattól oldott volt a hangulat. A lakásétterem egy olyan közvetlen közeget teremt, ahol nem zavaró, hogy egy idegen ember belelóg az „auránkba”. Sőt, én kifejezetten vártam, hogy milyen idegenek lógnak majd bele az aurámba a barátom londoni lakáséttermében.
Az utóbbi években folyamatosan spóroltam, így összegyűlt egy nagyobbacska összeg a bankszámlámon. Szeretnék végre a saját éttermemben dolgozni, és mostanra határoztam el, hogy ez bizony nem egy hagyományos Lacikonyha vagy kifőzde, esetleg egy puccos belvárosi étterem lesz, hanem egy lakásétterem.
Tudom, hogy ez még több kockázatot jelent, mint egy megszokott vendéglátó egység üzemeltetése, de beette magát az ötlet a fejembe, és addig-addig álmodoztam róla, míg végül eldöntöttem, az összes spórolt pénzemet egy lakásétterembe fektetem.
Anyukám a családunk „pénzügyminisztere”, és mint mindig, most is értetlenül állt az ötletem előtt. Étterem egy lakásban? Mégis hogyan és hol? Hova ülnek a vendégek? Hol fogok főzni? Egyáltalán honnan fognak tudni róla, hogy létezik az én kis lakáséttermem?
Olyan régen álmodoztam már róla, hogy kivételesen minden kérdésére azonnal volt egy kész válaszom. A belvárosban akartam erre a célra egy nagy nappalis lakást vásárolni, ahol lehetőség van a konyhát és a nappalit összenyitni, hogy a vendégek nézhessék az ételek elkészültét, és akár be is segíthessenek, ha akarnak. Mindennap egy vacsorát adnánk, hétvégenként és ünnepnapokon pedig a vacsora mellett ebédet is. A vendégek a nappaliban foglalhatnak helyet a nagy asztal körül, vagy a kényelmes kanapékon, illetve egy kicsike bárpultot is terveznék a konyha és a nappali közé. A lakáséttermet pedig a közösségi oldalakon fogom hirdetni már a megnyitást megelőzően, esetleg valamilyen gerillamarketinget is bevetnék.
Anyukám elégedett volt a válaszaimmal, de persze azonnal megtalálta, hogy mivel foghatja ki a szelet a vitorlámból. Megkérdezte, hogyan biztosítanám az újonnan vásárolt belvárosi lakást, és a benne lévő nagy értékű, új konyhai gépeket.
A főzéshez, vendéglátáshoz van valami velem született érzékem, de az olyan mindennapi dolgok, mint egy lakásbiztosítás, eszembe sem jutnak. Ilyen tekintetben sajnos nem vagyok gyakorlatias típus, de szerencsére anyukám nincs belehabarodva annyira a leendő lakásétterembe, mint én, ezért neki eszébe jutnak ilyen buktatók is. Tisztában vagyok vele, hogy reálisabban látja, ezért hálás vagyok az észrevételeiért, és igyekszem nem kötözködésnek felfogni.
Mivel egy biztosítás tetemes költséget jelenthet a kiadások között, ezért rögtön böngészni kezdtem az interneten a lakásbiztosításokat. Rábukkantam egy nagyszerű weboldalra, ahol mindent részletesen és érthetően leírnak az olyan álmodozóknak is, mint én. A https://www.pannonsafe.hu/termekek/lakasbiztositas weboldalon találtam egy online kalkulátort, amivel személyre szabhatjuk, hogy mire vonatkozzon a biztosításunk, és utána számtalan ajánlat közül válogathatunk. Nagyon könnyen kezelhető a felület, még én is segítség nélkül eligazodtam a menüpontok között, pedig továbbra sem vagyok jóban a számítógépekkel. Hiába, nem lehet mindenki komputerzseni! Viszont senki nem olyan ügyes egy szuvidáló géppel, mint én.
Az oldalon számos akciós ajánlatot is láttam, így már tudom, hogy a biztosítás összege nem terheli majd meg az induló lakáséttermem büdzséjét.
Én biztosan a https://www.pannonsafe.hu/termekek/lakasbiztositas oldalon kötöm meg a lakásbiztosítást, amikor megvásárolom a már kinézett ingatlant a belvárosban.