Sokszor eszembe jut, hogy milyen jó lehet azoknak, akik időnként megengedhetik maguknak, hogy elmenjenek egy egy étterembe vacsorázni, vagy ebédelni. Na, és most ki kell azt emelnem, hogy nem arra gondolok, hogy egy menüt együnk, hanem egy finom ételt az étlapról. Te mikor voltál utoljára egy kellemes vacsorán?

A főzés

Soha nem panaszkodtam, hiszen szeretek főzni, és új ételeket kipróbálni. Sokszor ha az interneten találok egy jó receptet, akkor elmentem, hogy ha lehetőségem adódik, akkor meg tudjam sütni, vagy főzni. Gyerek koromban annyira nem érdekelt a főzés, és hiába mondta anyám, hogy menjek oda, és tanít pár alap ételt, soha nem érdekelt. Emlékszem, még a krumpli pucolást is utáltam, és mérges voltam érte, hogy miért csak nekem kell, a bátyámnak miért nem?. Persze, mert a fiúk nem pucolnak krumplit…nem is értettem.

Aztán amikor főiskolára mentem, és 2 másik ismerős lánnyal egy kis lakást béreltünk, ott minden megváltozott. Hiszen volt, hogy néha főztünk, mert sokkal jobb volt anyagilag, mint hogy ha beültünk volna valahova. Sok esetben nem engedheti meg magának az ember, erre gyorsan rá kellett jönnünk, és arra is, hogy a pénzünk nem elég sok mindenre. Két ehetőségünk volt. Vagy megtanulunk megfelelően gazdálkodni, vagy éhen halunk. AZ előbbi sokkal jobban hangzott, így az mellett döntöttünk, Ez mellé pedig ha az idő is engedte, persze nem a vizsga időszakban, akkor eljártunk diákmunkára.

A főzés tudománya

Nekem semmi főzési tudományom nem volt, így én a többiekre hagyatkoztam. Még egy pörköltet sem tudtam megfőzni, hiszen előtte nem érdekelt az, hogy mit eszek, nem nekem volt rá gondom. Tudom, hogy ez nem éppen a legjobb hozzáállás, de ez van. Szerintem nem csak engem nem érdekelt 16-17 évesen, hogy főzni tanuljak.onion-647525_640

Miután rá lettem kényszerülve, hiszen nem várhattam, hogy mindig nekem főznek, így elkezdtem az internetet böngészni, hogy mit hogyan kell. Persze a csajoktól is lestem el pár dolgot. Sok mindent olvastam a szakács tudományról ezen az oldalon is találtam egy cikket, ami az elhivatottságról ír. Persze szakács soha nem lettem volna. Minden elismerésem az övék, hogy 40 fokban ott főznek.

Az évek múlása

Nagy főző tudományom azért kezdett a főiskolai évek alatt változni, és mér egy két alap dolgot meg is tudtam főzni. Emlékszem, életem egyik legrosszabb étele amit főztem, az egy krumplifőzelék volt. Alapjában véve, nekem semmi bajom nincs a főzelékkel, sokan nem szeretik őket. Nekem mindegy hogy milyen, szinte mindegyiket megeszem. Ezért is gondoltam egyik alkalommal, hogy ez nem a nehéz ételek közé sorolható, csak meg tudom csinálni. Hangsúlyoznám, hogy az első ételek egyike volt, amit sikeresen el is ontottam. Hogy hogyan lehet egy főzeléket elrontani? Hát nekem sikerült az is. Olyan sós főzeléket még életemben nem kóstoltam, mint azt. Nem elég, hogy sós is volt, még olyan sűrű is, hogy megállt a kanál benne. Na azt meg még inkább nem szeretem. Nekem az a főzelék jó, amelyik sűrű, de nem az a megáll a kanál típusú. Végül azért, még ha nem is mesterszakács, de azért csak megtanultam főzni én is. Abban biztos voltam, hogy ha ebből kellene megélnem aktuálisan, lehet éhen halnék.

Sokszor olvasom pedig, mint itt is említik, hogy milyen keresettek a szakácsok is a külföldi munkáknál.

Miért érdemes főzni

Az ember először magáért tanul meg főzni, aztán pedig másért, hogy más kedvében járjon. Igen, itt arra gondolok, amikor az embernek lesz egy párja, akkor ha másért nem is, érte főz minden nap. Nem tudom, hogy azokban az esetekben milyen lehet, amikor egy nő nem tud főzni, és a férfi főz. Persze gondolom ott azért is alakul így ki, mert a férfi viszont szereti amit csinál. Nincs ilyen az ismeretségi körömben, így nem is igazán tudom őket megkérdezni, hogy hogyan alakult így ki náluk. Te ismersz ilyen párt?pecans-1214706_640

Na és persze én sem lehet kivétel, igen, én is főként a szeretett férfinak kezdtem el igazán főzni. De ki szeret egymagára ételt készíteni? Szerintem senki, mert egy nagyobb pepecselősebb ételnek neki nem áll az ember. De ha már van kiért, az más…

Főzés a családnak

Gábor mindig is szerette a hasát, és a finom ételeket. Értékeltem, ha elnézte nekem az eleinte botladozó főzési tudományom étel remekeit. Ő volt az, akire érdemes volt főznöm, hiszen szerettem, és tudtam, hogy ezzel örömet szerzek neki. Aztán ahogy telt az idő, már én is egyre jobban tudtam minden féle ételt készíteni. Persze a család is bővült, így már volt kire főzni.

Édes pihenés

Hiába minden szeretet, és a tudás is, néha nem kívánja az ember a főzést a háta közepére sem. Nem gondolom, hogy egyedül vagyok azzal a tipikus kérdéssel, amit sok háziasszony feltesz magának, nap mint nap, hogy mit főzzek? Amikor megkérdezem a családot, hogy mit ennének, akkor meg csak azt kapom válaszul, hogy nekik mindegy. Amikor meg oda került az étel az asztalra akkor meg azt, hogy nincs más, és miért nem ezt vagy azt főztem… Na ilyenkor tudok igazán a plafonra mászni, hiszen előtte megkérdeztem.

Sok esetben elcserélném a napi főzést egy kellemes éttermi vacsorára, ahol meghitt hangulatban, a kandallóban ropogó fa mellett ehetnék úgy, hogy valaki elém tesz az ételt.