Senki sem szeret a családi ebédekről elkésni, főleg nem akkor, ha még valami jeles esemény is apropójául szolgál az egész felesleges rongyrázásnak. Én sem szeretek ilyesmit tenni, mert tudom, hogy akkor sokkal jobban megjárom, mert a bűntudatomra hatva eléri a kedves család, hogy akkor tovább legyek jelen a mulatságon.
Nem volt ez másképp akkor sem, amikor párom szüleinek házassági évfordulóját ünnepeltük egy népszerű indiai étteremben. Olyan hatalmas rongyrázásnak lehettem szem és fültanúja, aminek soha nem akartam, de azért alkottunk mis is szerencsére.
Már eleve késésben voltunk a felkelést illetően, mert előző este koncerten voltunk, sőt aznap este is buliba voltunk hivatalosak, de akárhogy erőlködtem az időbeosztásunk helyes összeállításán, valahogy úgy jött ki mindig, hogy a hétvégén mindenhonnan elkéstünk.
Mivel a buli az Budapest közigazgatási határán kívül esett, az étterem a belvárosban volt, mi pedig mind a kettőtől kellő távolságra a tömegközlekedés előnyeinek élvezéséhez, ezért a motor mellett döntöttünk. Csomagoltam magunknak váltóruhát a bulira, de azt már otthon lebeszéltük, hogy az étteremben nem öltözünk át. Nagyon-nagyon rosszul tettük. Már az egész család megérkezett, sőt a nagymama éppen pohárköszöntőt mondott, amikor odaléptünk mellé és párom ráijesztett. Elég mókás jelenet volt, de sajnos a nagyi nem így fogta fel. Éppen sunyiban a helyünkre ballagtunk volna, hogy befejezhesse a tósztot, mikor iszonyat fejhangon ránk kiabált, hogy mi ez az illetlen viselkedés és öltözet egy ilyen jeles napon. Nem igazán tudtuk hova tenni, mert kellő képen fel voltunk ahhoz öltözve, hogy azt illetlennek semmiképpen se mondhassák, valamint az ijesztgetés csak egy apró viccnek indult, amit egy unoka talán megengedhet magának a nagymamájával szemben. Ekkor kezdődött a szélesebb körű elemzésünk, miszerint neveletlen -26 éves – buli huligánok vagyunk, akik nem ismerik a tisztelet és az etikett semmilyen formáját.
Persze, hogy megint nekem kellett kiállni az igazunkért. Elnézést kértem, hogy ilyen felelőtlenül, kisestélyi helyett motoros ruhában jelentünk meg a családi ebéden. Legközelebb, ha újra választanunk kell, ígérjük, hogy a talpig ünneplő felszerelésre tesszük a voksunkat, ha útközben véletlenül balesetet szenvednénk, nehogy maradjon belőlünk akár csak egy épp darab is. A késésért tényleg elnézésüket kérjük, csak egyszerűen nehéz volt választanunk a ruházatunkat illetően, és még így is azt öltöttük magunkra, amivel a legkevesebb a probléma. A csínyt azzal magyaráztam, hogy nem tudtuk, hogy az angol királynő is a köreinkben van, legközelebb erről majd előre szíveskedjenek tájékoztatni, és akkor kiváló karót nyelt magatartást erőltetünk magunkra. A jeles alaklomról pedig csak annyit mondanék, hogy a párom édesanyjának ez már a harmadik férje, és mivel még igen fiatal a kedves mama, ezért lehet még néhányszor alkalmunk tizedik házassági évfordulót ünnepelni.
Gyanítom, hogy ezen az alkalmon sem loptam be magam a család szívébe, de legalább pár velünk szimpatizáló családtag arcára mosolyt csalhattam, és az esti bulira viszonylag hamar odaérhettünk, mert a kis frappáns válaszaim után senki nem ragaszkodott ahhoz, hogy tovább emeljük a délután színvonalát. Gyorsan kértünk elvitelre a kedvenc indiai menünkből és már indultunk is tovább a buliba, ami egyébként fergetegesre sikeredett.