Mindenkinek ismerős a „bezzeg az én időmben” kezdetű mondat, nem? Általában a nagyszüleinktől, vagy legalábbis idősebb rokonainktól halljuk ezt mindig, amit utána egy jó nagy sztorizgatás követ. Azt, hogy a történetek igazak-e, soha nem tudjuk meg, de az biztos, hogy mindig oktató jelleggel kerülnek a porondra. Mikor gyerek voltam, annyit hallottam ezt a kifejezést, hogy akkor és ott, kb. 15 éves koromban megfogadtam, hogy én bizony soha nem fogom ezt a szót használni a gyerekeim előtt. Ezt a nemes ígéretemet pedig egészen eddig tartottam…

Ma, így már túl a harmincon kicsit máshogy látom a dolgokat. Egyre jobban megértem, hogy anno miért kaptam meg a „bezzeg” kifejezést oly sokszor, hát még mikor a gyerekkel kapcsolatban használták azt. Akkor ugyan én voltam a gyerek, ma viszont már én vagyok a másik oldalon és a saját gyerekeim ott állnak, ahol korábban jómagam. Látom, hogy mennyivel másabb az életük, mint korábban az enyém volt és néha nehezen állom meg, hogy ne használjam azt a bizonyos szót és kezdjek el kicsit a saját élményeimről mesélni. Félreértés ne essék, a gyerekeim imádják a gyerekkori történeteimet és pont azért, mert más volt, van, amikor viszont úgy érzem, hogy felülkerekedik bennem egy talán picit kioktató hangnem, amihez hozzá voltam szokva és a világért sem szeretném, hogy a gyerkőcök magukra vegyék azt.

jégvarázs játékokAzt hiszem, hogy ezeknek a szituációkra a megfelelő példa a mai gyerekek játékai lennének. Mindenkinek ismerős a kép, amin a gyerekek a szabadban játszanak, fogócskáznak vagy bújócskáznak éppen, ugye? A legnagyobb luxust a társasjátékok és a könyvek jelentették akkor és szerencsésnek mondhatom magam, hogy mindkettőhöz volt hozzáférésem így vagy úgy. Ezek viszont általában egyszerű, nem népszerű sorozatokból és filmekből átvett szereplőkről szóltak, hanem mezei bábúkról és akár egy-egy témakörről, de igazából itt ki is merült a dolog. A lényeg, hogy szórakoztasson, nem? Szóval, a mai világban ez már teljesen elképzelhetetlen. Sima, mezei? Sem egy Micimackó, vagy egy Szuperman rajta? Akkor már inkább nem is kell. Legalábbis az én gyerekeim sokszor így vannak vele. Mindennek mindig az éppen aktuális kedvencről kell szólnia és ha nem, úgy elveszti a varázsát és már nem is játszanak vele. A varázsról beszélve… ez az új őrület! A jégvarázs játékok  és igazából bármi, ami ahhoz kapcsolódik. Rendben, lehet annyira már nem új az őrület, inkább csak a mi családunkban, mert most jött el a korszaka. Mivel a lányok nagyjából egykorúak és csak másfél év van köztük, így majdnem mindent egyszerre élnek meg és a meseválogatást sem kell túlbonyolítani. Amit viszont igen, az a kellékek beszerzése. Mindennek jégvarázsosnak kell lennie, a hátizsáktól a tolltartóig egészen a nyomdakészleten át egyenesen a konyhai eszközökig, ami ugye már engem is célba vesz a szakmám miatt. A nagy szerencsém, hogy étteremben dolgozom és így napközben egy jégvarázsmentes övezetben lehetek, ha szabad így hívni az éttermi konyhát. A lényeg, hogy mindent amire (szerintük) szükség van, be kell szerezni a kedvenc kiszerelésükben és dizájnukban. Ha viszont ez nem sikerül, nem is olyan fontos már az adott dolog, így sokszor bajban voltam, mikor beszerzésre szorultam.

Ismételten áldottnak tartom magam, amiért a múltkor Feri a konyhán említette a jatekwebshop.eu oldalát és sikerült is megjegyeznem a nevét. Ennek az a nemes egyszerű oka, hogy az ott felsorakoztatott készlet egyszerűen kimeríti a fantáziámat: jobbnál jobb, avagy ahogy a lányok mondják, hasznosabbnál hasznosabb dolgokat találtam rajta, mind természetesen jégvarázsos volt és legutóbb 450 termék közül tudtam, illetve tudtunk válogatni. Elképesztő, nem?! És a kiszállítás is klassz és gyors volt, a GLS kb. 3 nap alatt kihozta nekünk házhoz, amiket rendeltünk.

Sokkal egyszerűbbnek hangzik ez a gép elé leülünk és együtt kiválasztjuk a megfelelő játékokat és kiegészítőket, még ha különlegesebb dolgokról is van szó, mintha bevetődnénk egy játékboltba a lányokkal, ahonnan valószínűleg órákig nem tudnánk elindulni a következő helyszínre. Bezzeg az én időmben azzal kellett beérni, ami a valós és nem virtuális polcunkon volt.