Kapcsolatunk közepe táján jött rá a kedvesem, hogy az újabb kedvenc időtöltése a főzés. Még sosem sütött, főzött otthon, egy nap ugyanakkor hirtelen felindulásból fogta a tönköly lisztet és a tojást, felment egy netes recept gyűjtőhelyre (akkoriban még nem nagyon ismerte, hogyan működik az internet, még a fabianfoto.hu weboldalával sem találkozott akkoriban még, valójában azt is én találtam neki), és megnézte hogyan kell kikeverni a palacsinta tésztáját. Aztán megkérdezte tőlem, mégis melyik a sütő, és hogyan kell úgy használni, hogy ne égjen le a tészta. Nagyon aranyos volt, ahogyan próbálkozott, ilyenkor újra és újra beleszerettem. Szóval újonnan felfedezett nagy hobbijában fogta magát, és elrángatott mindenféle éttermekbe, tanulmányozta az ételeket, próbált rájönni az összetevőikre, pszichológus hallgatóként igencsak analitikus elme még most is, szóval élvezte ezt az időtöltést meglehetősen. Nagyon aranyos volt, ahogy bontogatta például a rizst, hogy lássa, mikből áll a rizibizi. Egy ilyen hétvégei kiruccanásunkon a kedvenc éttermébe kértem meg a kezét. Megbeszéltem a személyzettel, hogy legyenek tekintettel ránk, régóta ismertek már minket, szerették kedvesem hebehurgya természetét, ahogyan szórakozottan kérdezgeti őket a főzés módszertanáról. Tudhatta volna persze, hogy a pincérek nem feltétlenül tudják, hogyan készül szakszerűen az omlett, de szeretett bájcsevegni velük. Én meg szinte biztos voltam, hogy az összes pincérfiú szerelmes belé, kivétel nélkül, és csak az akadályozza meg őket abban, hogy megkérjék a kezét, hogy én ott ülök szemben, és árgus szemekkel fürkészem minden egyes mozdulatukat, mint egy vadászkutya. Anna gyönyörű nő volt, kicsit bugyuta, de mindenképpen nagyon különleges. Az arca ovális volt és tiszta, egyszerű formákkal és tökéletes szimmetriával. A szabályosságát csak az törte meg, hogy az egyik szeme valamivel (azért látható különbséggel, amely nem volt ugyanakkor feltűnő) nagyobb volt a másiknál, de ez az esetlen tökéletlensége csak még szebbé tette az egészet. Ekkortájt volt a legszebb, szóval biztos voltam benne, hogy akarok majd esküvői videókat, hogy megörökítsük a leendő gyermekeinknek, milyen szép is volt Anna fiatal korában.

Szóval aznap, amikor kiterveltem, hogy megkérem Anna kezét, ők szerveztek nekem élőzenét, koncertezett nekünk egy párszemélyes zenekar, húzták a nótát rendesen. Klasszikus zenét is játszottak, mert az volt Anna egyik kedvence. Én letérdeltem, megkérdeztem, lenne-e kedve mellettem állni egy esküvőn az oltár előtt, ő pedig sírva fakadt, és boldogságában a nyakamba ugrott. Persze a cinizmusa előjött néhány perccel később, már a szemeit törölgetve rákérdezett, hogy akkor most ő lesz-e az egyik tanú.

Visszatérve az egyik legfontosabb kérdésre számomra az esküvőnk szervezésekor, hogy legyenek-e esküvői videók, külön koncepciónk volt erről, Anna nyugis, póz nélküli videót szeretett volna, én meg mindenképpen akartam bele megkomponált, romantikus jeleneteket. Szóval egészen más volt az elképzelésünk a dologról. Az egyik éles vitánk után ugyanakkor megtaláltam a fabianfoto.hu oldalát, és mindketten ideális választásnak találtuk a céget az ott található esküvői videók alapján. Szóval nagyon gyorsan lecsaptunk rájuk, elmondtuk a fotósnak az elképzeléseinket, és simulékonyan viszonyultak mindkét ötlethez. Nagyon kedvesen segítettek a továbbiakban, adtak támpontokat, aztán együtt terveztük meg az esküvői videóinkat.

Az eseményen kétség kívül odaadóan és természetesen viselkedtek, egy szavunk nem lehetett, elegánsan öltöztek fel, és szinte észrevétlenül vették fel a legszebb pillanatokat, amiket csak lehetett. Anna minden képkockán csodálatosan szép volt, szinte ragyogott, egyszerűen nem volt olyan szög, ami ne állt volna jól neki. Nagyon boldog voltam, hogy elkészültek ezek a videók, hiszen annyira fontos emlékeket rögzítettek, amelyek megismételhetetlenek lesznek az életünkben, de nagyon fontos, hogy gondoljunk rájuk, észben tudjuk tartani őket. Viccesen megjegyeztem Annának, hogy majd ha hetven évesek leszünk, és ő is öreg lesz és ráncos, mint egy szatyor, majd megnézzük közösen, és vigasztalódunk azzal, hogy legalább régen szépek, sőt, gyönyörűek voltunk.

A baráti társaságunkban nagy sikert arattak a videók, mutogatták egymás között a srácok, hogy milyen csodálatos felvételeket készített rólunk a Fábián Fotó, ajánlgatták őket egymás közt, ők is ragaszkodtak ahhoz, hogy ez a cég készítse a képeket az esküvő során.

Az esküvői videókat később a gyerekek is látták, akik meg voltak döbbenve a videók minőségétől, azt mondták, még filmekben is ritkán látni ilyen igényes képeket, ügyes felvételeket.