A két szemeszter között, a vizsgaidőszak végén lehetőségem nyílt egy utazás betervezésére. A barátnőm októberben ünnepelte a születésnapját és minden álma az volt, hogy egyszer eljusson Párizsba. Én sem jártam még ott, gondoltam jó ötlet lenne elvinni oda őt. Sikerült egy fapados légitársasággal olcsón kijutni, azonban abba nem gondoltunk bele hogy a kinti lét igencsak drága. A szállást kifizettük előre, azonban spórolni és dolgozni kellett, hogy legyen pénzünk ételre, italra, vagy egy pár belépőre egyes múzeumokba. Eljutottunk hát Párizsba, nagy nehezen megtaláltuk a szállást késő éjjel, majd aludtunk egy nagyot. Másnap vágtunk neki a városnak. Az első napon már ellátogattunk az Eiffel-toronyhoz, azonban eleredt az eső, így egy ahhoz közeli étterembe menekültünk. Nem tűnt olcsónak, de hát a belvárosról beszélünk, menjünk be, együnk legalább egy jó itt Franciaországban. Romantikus volt a hely, igazi párizsi kávéház stílusa volt. Furcsa volt, hogy utánunk betért két család és három másik pár is, akiket nagyon közel ültettek hozzánk, az ablakhoz, hogy kintről is lássák az emberek: ez egy jó hely, nagy forgalma van. Rendeltünk italt, majd a kedvencünket: grillcsirkét krumplival. Érdekes módon a franciák többsége nagyon nem beszéli az angolt, csak a saját nyelvüket, vagy ha betelepült, akkor az anyanyelvét. Elsőre még a kóla szót sem értette a pincér, ezért egy másik pincért hívott, akinek másodjára sikerült megértenie mit akarunk inni. A francia étlap kibogarászása sem volt egyszerű, egy internetes fordítóval próbálkoztunk megoldani a rejtélyt. Vicces, hogy kínai nyelven is volt menü, csak angolul nem. Öt percbe se telt bele a rendelést követően, de már hozták a kívánt ételt. „Ez gyors volt” – néztünk egymásra, majd csirkecombot hoztak. Pörkölt jellege volt az ételünknek, nem grillcsirke, amit szóba is hoztunk, mire azt válaszolták, hogy nem is azt rendeltünk. Igyekeztük megmagyarázni, hogy de, illetve hogy a grill szó az francia nyelven is grill lehet, de mindhiába. Azt magyarázták, hogy hoznak grillcsirkét is, azonban a már most kihozott ételt is felszámolják. Úgy voltunk vele, hogy elég lesz ezt kifizetni, szóval beértük ezzel az étellel.

Sajnálom, hogy egyes országokban még az angol nyelvet sem ismerik, pedig sokkal könnyebb lenne egy közös nyelv ismerete, legalább egy kicsit is. Elküldeném ezeket a pincéreket egy angol nyelvtanfolyamra Budapesten, hogy kicsit fejlődjön a nyelvtudásuk. Számunkra nagy segítség volt, hogy jó angoltudással rendelkezünk. A számos angol nyelvtanfolyam között találhatunk olyat, mely kalandos, szerethető módon készít fel minket az adott nyelvi szintre. Kezdők, újrakezdők, haladók, sőt nyelvvizsgára készülők is választhatják ezt a tanfolyamot, mely az angol nyelvtanulást kissé megreformálja a maga módján: közösségi programsorozattal kívánja fejleszteni és érdekesebbé tenni a tanulási folyamatot. A kapu bárkinek nyitva áll, nem csak fiatalok számára. Fontos megemlíteni, hogy az árak is megfizethetőek, olcsóbb a tanfolyam ára, mint egyes párizsi étterem háromfogásos adagja.

Ezt követően akadtak még nyelvi nehézségeink, hiszen a szállásadónk sem tudott angolul, még a kulcs szót sem ismerte, hogy megmutassa azt, hogy hol találjuk. A legnagyobb probléma a fűtéssel akadt a szálláson, mivel a radiátor tűzforró volt, azonban a szoba maga hideg. Nem fagytunk meg, átvészeltük az éjszakát, viszont mikor bejelentést tettünk a hibáról, egyáltalán nem tudott segíteni a szállásadó, a radiátor szót nem is ismerte. Viszont kellemes meglepetések is értek. Egyes buszsofőrök, bolti eladók, olasz pizzakészítők igencsak jól beszélték az angolt és ők a segítségünkre tudtak lenni bizonyos helyzetekben, voltak kedves szavaik hozzánk, jó tippek merre menjünk, mit érdemes megtekinteni a városban, a környéken. Furcsa volt, hogy a Louvre-ban is többnyire kínaiul volt kiírva majdnem minden, a francia mellett.

A barátnőm elhatározta, hogy szeretne visszatérni majd nyáron, de valószínűleg mivel ők nem fognak fejlődni angol nyelvtanulás terén, ő fog megtanulni franciául legalább egy kicsit. Legközelebb jó lenne grillcsirkét enni Párizsban, nem pedig félreértetni magunkat velük.