Érdekes, sokakkal ellentétben, én már nagyon régen eldöntöttem, hogy mi akarok lenni majd, ha felnőtt leszek. Persze a szüleim mindig mondogatták, hogy majd meggondolom még magamat egy pár alkalommal, de én tudtam, hogy hajthatatlan leszek.

A középiskolai évek

Végül tényleg vendéglátó szakra mentem tanulni. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy miért pont a szakács szak tetszett a legjobban, de nem igazán jöttem rá. nem mintha fontos lenne, de azért jó lenne tudni.

Amire emlékszem, hogy gyerek koromban is szerettem szöszmötölni a konyhában. Már egészen kicsinek a mamánál lent kuktáskodtam. Hogy ez mit is jelentett pontosan? Csak annyit, hogy sok alkalommal csipkedtem csipetkét, míg kicsi voltam. Erre nagyon emlékszem, mert manapság már nem érem be ennyivel. lehet, hogy innen indult minden?

Sok mindent kellett még tanulnom, de szerencsére igen csak jó szakemberek tanítottak az iskolában, és a gyakorlati helyen sem csak krumplit kellett pucolnom. Még szakács versenyen is voltam, ahol 3. helyezett lettem.

A munkám

Miután elvégeztem az iskolát, egy darabig a volt gyakorlati helyemen maradtam, mert megkérdezte a főnök, hogy volna e kedvem nyárra maradni? Rögtön munka, gondoltam magamban, miért ne? J helyem volt, és tényleg engedtek főzni is.

A nyár végével már kevesebb munka volt, így megváltunk egymástól. Fura volt eljönni onnan arról a helyről, ami a középiskolai időszakot jelentette, ami egyben azt is jelenti, hogy felnőttem, és kijártam az iskolát, a magam ura kell, hogy legyek.

Sok időm nem volt a gondolkodásban, hiszen mihamarabb munkát kellett találnom magamnak Persze télen ez nem olyan egyszerű dolog, így a legésszerűbb az volt, ha bővítem a helyek számát, így került fel a listára az ausztriai munka is.

Nem sok idő telt el, és találtam is magamnak egy megfelelőnek tűnő helyet. Egyedül lehetek, én leszek főszakács, ami igen csak hízelgő lenne bárkinek a számára, főleg kezdőként.